Rock opera Írta:

                              Lovag Anatole Hongrois

                       Zeneszerző:Lovag Anatole Hongrois

                                          Előszó

Úgy érzem, az időnek itt nincs jelentősége. A zene, ami minden érzelmet felhoz a felszínre, az emberek lelkében. Motorok, a dübörgés, a száguldás, a szabadság, és még lehetne sorolni mi mindenre képes ez a kétkerekű. Közben szól a zene, mit szól, hangjával távolságot győz le. De így van ez rendjén, a szabadság, még ha csak idő kérdése is a motoron, már elég annyira, hogy az emberi életet értékeivel jobbá, és emlékezetessé tegye. A motoros találkozások, amit minden motoros vár, de, és itt a de! Talán az oda érkezés, ami fennkölt érzéseket villant a motoros szívében. Míg a megérkezés elégedettsége és a részvéte, ami lelkileg megnyugtatja a motoros embert. Majd a visszaút, Biharkeresztesnek a búcsú intése, mert azért legyünk őszinték, megszerették ezt a kis városkát, a barátságos polgárait. Muszáj menni hazafelé, ahol megint a kilométerek legyőzése a tét, a csodálatos tájak villanása, a városokon való átsuhanás, ami a lelket igazán megtölti. Több városba is belátogat a motoros, ország utakon szeli át a kilométereket, nagyon szép festői környezetben. Hiszen a szabadságnak csak egy helye van, az érzésben. Aki olvassa ezt a könyvet, élje át azt az ízt, amit éreznek a motoros lovagok, akik áthidalnak kilométereket, csak azért, hogy a szépet, a becsületet és nem utolsó sorban az emberi érzést adják át nekünk, hogy legyünk mi is szabadok, legalább arra a kis időre, míg velünk vannak.

Végre eljött a nagy nap. Június első péntekjének, kellemes melege. A mai napon a dolgaimat úgy rendeztem, hogy hétfőig tudjanak nélkülözni. Bepakoltam a motoromon lévő, a jobb és a baloldali táskákat, olyan dolgokkal, amik egy pár napos táborhoz kellenek. A hátsó ülés mögé egy nagy fekete műanyag dobozt is feltetettem a szerelőmmel. Ide került a sátor a tartozékaival. Majd a másik kettő kisebb dobozba bepakoltam először egy műanyag zsákba a ruha neműimet az esetleges beázástól félve, majd utána az ennivalót és, még ami talán szükséges lesz. Visszamentem a lakásomba és körbe néztem, nem hagyok-e valamit itt, majd a bőr nadrágomat, dzsekimet is szemügyre vettem, itt is rendben volt minden. Lassan kiballagtam a lakásomból, bezártam az ajtót és már a motoromhoz is mentem. Beindítottam, egy BMW. K.1600 B típusút. Beállítottam a navigátort Biharkeresztesre a motoros találkozóra. Itt még sosem jártam ebben a kis városkában. Bizony, elég messzire kell motoroznom, Sopronból, ami több mint 450 kilométerre van Biharkeresztes. Igaz egyszer átmentem rajta, amikor Aradon volt három éve egy motoros találkozó. Azért esett a választásom erre a magyar településre, mert minden évben tartanak találkozót a motorosoknak és nagyon sokan mennek több országból is. Majd sebességbe raktam a mócimat és irány a motoros találkozó Biharkeresztes. Ránéztem az órámra, délután hat óra van, ilyenkor szeretek utazni, mert a sok autó már elkopik az utakról. Bekapcsoltam a sisakomban lévő mikrofont és már fel is csendült a kedvenc rock dalom. 01.Motorosok indulója.

Bömböl a motorom a hosszú útra vár,

Hengereit s lóerőit mutogatja ám,

Kerekek vigyetek a fél világon át,

S te izmos paripám, száguldjál a sebességek szárnyán.

II: Motorom dübörög, hangosabb a Rock dalnál,

Motorom dübörög, szebb a Rock dalnál:II

 

Motorom felhördült, sebessége fokozatának bekapcsolásán,

Megnyikkant gumija tudatta, elindulhat hosszú útjának célján,

S te természet nyisd ki szépségeidnek kapuját,

S ti városok mutassátok, az emberek életét s regényes múltját.

II: Motorom dübörög, hangosabb a Rock dalnál,

Motorom dübörög, szebb a Rock dalnál:II

 

Duruzsolva visz tova motorom az országutak hátán

Hegyre fel s le, majd pusztákon át,

Száguldó motorom, büszke vagyok rád,

Hisz álmaimat valósággá varázsoltad át.

II: Motorom dübörög, hangosabb a Rock dalnál,

Motorom dübörög, szebb a Rock dalnál: II

 

Végig mentem a Pócsi utcán, majd a Magyar utca következett. Pár utcát érintve felhajtottam a 84-es útra a Balaton felé. Egy körforgalom következett, majd még egy, és már Sárvár irányába tartottam. Kis idő elteltével, ami nekem annak tűnt, Győr felé, vagyis Budapest irányában a 85-ös úton motoroztam. Egy töltőállomás következett, itt lehajtottam az autópályáról és megtankoltam. Kicsit arrébb álltam meg és lezártam a motoromat, bementem az ott lévő étterembe. Éhes is voltam, na meg egy kávé is jól esett. Nem siettem, elég sok időm volt a célhoz éréshez. Megettem két szendvicset, ittam három kávét, és amikor végeztem kimentem a friss levegőre. Elég sokan voltak ahhoz képest, itt, hogy már este kilenc óra is elmúlt. Feltettem a sisakomat a fejemre, majd felültem a kényelmes ülésre és indítottam. Irány megint Biharkeresztes. Nem hajtottam gyorsan, sőt a nyolcvanas átlagom már lassúnak bizonyult. Megtettem majd kilencven kilométert, amikor megint a rock zenéhez nyúltam, kicsit elálmosodtam, de arra gondoltam a hangos zene kirepíti a szememből az álmot. És már bömbölt is a fülembe a Csillagok alatt.(02)

Csillagok alatt, szelem országúti távomat,

Az idő nem halad, ám vitte álmomat,

Ne állj meg idő, a jövőbe vigyed vágyamat,

Célomnál a Rock várja fáradt agyamat. 

II:Gondolataim álma.

Szétültem a seggem, mocim pihenő mára,

Iszunk, bulizunk s az éjszakát tagadva, sexre koncentrálva: II

 

Csillagok alatt, a sötétben, száguldás a semmibe,

Mellettem sötétség, s előttem a fény csipkéje,

A Rock dübörög sisakom alatt a fülembe,

Mitől boldogan száguldok az éji sötétbe.

II: Gondolataim álma. Szétültem a seggem, mocim pihenő mára,

Iszunk, bulizunk s az éjszakát tagadva, sexre koncentrálva: II

 

Csillagok alatt, gondolataim üresen csapkodnak,

Álmosit a mocim duruzsoló hangja alattam,

Éhesen, szomjasan, száguldok, nyálam csapódik a sisakomnak,

De nem soká, lassan eleget teszek célomnak.

II: Gondolataim álma.

Szétültem a seggem, mocim pihenő mára,

Iszunk, bulizunk s az éjszakát tagadva, sexre koncentrálva: II

Valóban az álmosság kiszaladt a fejemből, főleg, hogy én is elkezdtem énekelni azon az éppen nem kellemesnek mondható hangomon. Majd jöttek a többi rock dalok. Megjelent a Debreceni várost jelző tábla, elmosolyogtam magamat, itt meg kell állnom valahol a belvárosban és egy pár órát eltölteni. Megálltam az első körforgalom után és beírtam a városközpontot. A navigátor a piac utcát adta ki. Már indultam is, fél órát kell még hajtanom és majdnem éjfélre érek be a Zero Bistro & Bar, piac utcai kijelölt pihenőmbe. Most a rock nem bömbölt a fülembe, a kávéra gondoltam, és ha szerencsém lesz még valami lány is akad. Végre megérkeztem, leállítottam a motoromat és körbe néztem, nagyon sok fiatal volt körülöttem, és ami érdekes csillogó, villogó Yamaha motor volt tőlem pár méterre, mellé tettem le a motoromat. A bisztró előtt kisebb fiatalokból álló tömeg szórakoztatta magát, beszélgettek, nevetgéltek, egy pár lány felém nézett kíváncsian. Levetettem a sisakomat és a kormányra tettem, de a szemem sarkából figyeltem azokat a lányokat, akik még mindig figyelemmel kísérték mozdulataimat. Szemem azért nekem is megakadt egy nagyon szép, fekete, hosszú hajú lányon. Fehér bőre nagyon sexivé tette. Érdekes hófehér, testére simuló nadrág volt rajta, és ahogy végig néztem az alakján azonnal megszólalt a férfiasságom minden ízében. Rámosolyogtam, mire ő visszamosolygott, amitől azonnal melegem lett a nyári éjszakában. Mellei kihívóan hívott, csalogatott magához, és szinte ordította, fogj meg és csókolj. Egyenesen hozzá lépkedtem, igaz ő négy másik lánnyal beszélgetett, és ami kicsit zavart, mindegyik vágyakozóan nézett rám. Hozzájuk érve, a fekete lány mellett megállva, kedvesen szólítottam meg őket.

--Szevasztok, a segítségeteket kérném, kávét, meg valami ennivalót vennék, hol tudok bemenni a bisztróba, mert annyian vannak itt, hogy nem találom a bejáratot.—Kacsintottam, ami minden lánynak szólt. A fekete hajú és kék szemű szépség a körülötte lévő lányokra nézett, akik majdnem felfaltak. Nevetve lépett két lépést felém, belém karolt és csak annyit mondott.

-- Gyere, megmutatom, és még egy kávét is meginnék veled.—A többi lány irigykedve, csalódottan húzták el a szájukat, ahogyan a fekete bombázó lány elhúzott előlük. Elnevettem magamat, de nem tiltakoztam, szinte izzott a levegő köztünk, talán szerelem első látásra. Kikértem a kávét, de a pultnál lévő lány is nagyon nézett. Nem sok kellett az új ismerős lánynak megfordított és vidáman rám ordított, ami halk suttogásnak lehetett hallani.

-- Ha velem vagy ne nézegess más nőt.—Elnevettem magamat, de azért tetszett a fellépése. Ordítva válaszoltam én is, mert a zene mindent elnyomott.

-- Hogy hívnak.—Nem értette, ezért elég közel hajoltam hozzá és a fülébe kiabáltam. Ezt már értette.

-- Lilla vagyok, de szoktak Lilinek is hívni, kinek melyik tetszik, és tégedet hogy szoktak hívni?—Kérdezett vissza szintén kiabálva. Megint a fülébe kiabáltam. Bementünk a kiszolgáló pulthoz és ott is elordibáltam mit is szeretnék kérni, majd csak ekkor válaszoltam a kérdésére.

-- Csaba vagyok.—Készen lett a négy kávé is, amit rendeltem, kifizettem és Lili fülébe ordítottam.

-- Gyere ki az utcára, mert ha itt megtanulom, az ordibálást sosem fogok leszokni róla.—Lilla ebben egyetértett, mert bólintott, megfogta a karomat és húzott maga után. Kiértünk az utcára, és ahogy megvágott a csend azonnal eldöntöttem, sose megyek be még egyszer ilyen helyre. Kicsit kiabálva kérdeztem

-- Mivel vagy itt.—Nagyon aranyosan rám szólt, és halkan.

-- Nem kell ám kiabálnod, nem a pultnál vagyunk. Megráztam egy kicsit a fejemet és már rendes beszéddel folytattam.

-- Pedig kezdtem megszokni, hogy kiabálok veled.—Ez aztán talált. Lilla nagyon nagy haragot színlelt és ijedtséget mutatva folytattam.

-- Inkább visszaszívom, nem mondtam semmit sem. De olyan jól bejött.—Már nem is volt semmi baj, mosolygott. Ránézett a motoromra és már mondta is. -- Láttunk, amikor leszálltál erről a csodáról, valahova tartasz.—Bólintottam, majd ittam egy kortyot a kávéból és válaszoltam.

-- Egy motoros találkozóra megyek, Biharkeresztesre, ha nagyon rá érnél még meg is hívnálak.—Lilla rám nézett és elnevette magát. -

- Akkor hívjál meg.—Majdnem félre nyeltem a kávét, de azért sikerült köhögés nélkül megúsznom. Sietve kérdeztem. -

- Velem tartasz a motoros találkozóra?—Azonnal válaszolt.

-- Igen, különben én is motorozok, ez a Yamaha, amelyik mellett áll a te mócid, az enyém.—Megint meglepődtem, de most félre nyeltem a kávét, rossz volt Lilla időzítése. Elkezdte a hátamat verni. Végre abba maradt és nagyon komolyan mondtam neki.

-- Szerencsére elég erősen püfölöd a hátamat és ezek után már nem kell kiabálnom sem veled, mert levered a tüdőmet és mutogatni fogok. -- Azonnal hátba vágott és nevetni kezdett. Pár perc után kérdezte.

-- Mikor indulunk.—Megint majdnem félre nyeltem, de megúsztam. Ez a lány mindig meglep egy-egy mondatával. De most nem hagytam magamnak időt arra, hogy a kávét köpködjem, ezért gyorsan megittam nehogy megint valamit mondjon, mint például azt, hogy vegyem el feleségül, mert akkor tényleg kiköpöm a kávét az egész csészével. Most válaszoltam neki.

-- A terveimben azt szerepelt, hogy reggelre érek Biharkeresztesre, akkor már lesznek, egy páran motorosok a futballpályán, ahova ki van írva.—Furcsán néztem rá. Majd nekiszegeztem a kérdést.

-- Ha meg nem sértelek, szüleid vannak? És te mit csinálsz? Iskolába jársz, vagy dolgozol?—Azonnal válaszolt, nem sokat gondolkozott.

-- Egyetemre járok még, az utolsó szakos vagyok, irodalmat tanulok. Az apámnak nagy menő cége van, tőle kaptam a motoromat a születésnapomra. 25 éves vagyok, igaz egy évet kihagytam, mert év vesztes vagyok. Apa vett egy lakást nekem itt Debrecenben, tehát, csak a tanulással foglalkozok. Nincs barátom, még nem találtam okos fiút. Igaz voltak kapcsolataim, de olyan barátiak voltak. És most te mesélj magadról.—Meglepődtem megint, őszinte, ami nagyon tetszett. Elkezdtem én is a bemutatkozást.

-- Árva gyerek vagyok, főiskolát végeztem, a komputer technikával foglalkozok, programozást is ide értve, de mellé sok mindennel, ja, igen, egy egyetemmel is megáldott a mindenható. Van egy lakásom Sopronban, mert onnan jöttem. Nincs barátnőm, mert butát kerestem idáig.—Itt rákacsintottam erre ő kicsit megcsavarta a karomon a bőrkabátomat és nevetett, én is, hogy láttam a viccet érti. Majd folytattam nevetve.

-- Szeretem a rockot, de más zenét is meghallgatok, ha muszáj. Minden filmet megnézek, csak a romantikust nem, mert akkor sírnom kell mindig.—Abba hagytam, mert tudtam, valami megjegyzése lesz, és nem tévedtem, szinte csak úgy magának mondta, de azért ügyelt arra, hogy meghalljam. -- De jó lenne sírni, látni tégedet.—Odatoltam az arcához a fülemet és úgy kérdeztem meg.

-- Nem hallottam.—Nevetett és odébb tolta a fejemet. De azért válaszolt, nevetve.

-- Nem mondtad mennyi idős vagy, esetleg a felejtés a korral jár, hogy elfelejted.—Nevettem majd válaszoltam.

-- Harmincegy vagyok, parancsodra. Van egy ötletem, menjünk el enni valamit, mert nekem van szendvicsem, de az most nem ide való.—Rám nézett a csodálatos hatalmas kék szemeivel és csodálkozva mondta.

-- Nem szeretek éttermekbe járni, meguntam. A szüleim állandóan ott vannak, semmi házi étel. Most, hogy említetted a szendvicset kérnék, mert éhes vagyok. Nincs is jobb, mint az otthoni. Remélem te csináltad és nem vetted.—Bólintottam.

-- Nem szoktam venni, otthon készítettem. Különben és is utálom az éttermeket, otthon szeretek főzni.—Már léptem is a motoromhoz, kibontottam a jobb oldaltáskát és kivettem a szendvics tartót, de mellé egy flakon teát is. Lilla egyik kezébe nyomtam egy sonkás szendvicset a másik kezébe meg a teát, amit én főztem az útra. Nézte a két kezét, tanakodott mit is tegyen, ekkor jöttem rá, a szendvics még becsomagolva volt az alufóliába, és nem tudta kibontani, mert a másik keze is foglalt volt. Elvettem a teát és mosolyogva mondtam neki.

-- Most pedig jó étvágyat. Kicsomagolta, hatalmasat beleszagolt és már szinte falta is. Majd nyúlt a teáért, és elég sokat ivott belőle. Csak most szólalt meg.

-- Ugye van még ebből a szendvicsből és a teából is.—Bólintottam, erre ő megsimogatta az arcomat. És most kezdődött a kötetlen beszélgetések órája. A bisztró is bezárt, és mikorra észhez tértünk és körbe néztünk már csak mi ketten voltunk a bisztrótól pár méterre. Ránéztem az órámra, elég hamar elszaladt az idő, mert már fél négy volt. Valahogy olyan érzésem volt, mintha ezt a lányt ismerném már évek óta. Okos, és ami a fontos, szinte ugyan azt az ételeket szereti, mint én, nem szereti az éttermet, szereti a zenét, és a többi hasonló gondolat, ami nekem is ugyan az. De ö is ezt érezte velem kapcsolatban. Hűséges típus mind addig, míg át nem verik, de ha átverik azonnal szakit. Ezen a ponton is egyet értettünk. Végre elindultunk, és nagyon hamar eszembe jutott egy dal, egy rock, ami Lillára is rá illet. Feltettük a sisakunkat és indítottunk, Lilla mutogatta induljak már el, mert én meg vártam, ő fog elindulni. Semmi gond, beállítottam a navigátoromat és elindultam Biharkeresztes irányába. Lilla követett azon a nyolcvan kilométeres sebességemmel. Bekapcsoltam a zenét és már dübörgött is a fülembe. Szerelmes motorok és mi. 03.

Szerelmes lett a mocim a Yamahába,

Míg én a fekete hajú gazdijába,

Csak állok a szerelem és a benzinszag aulájában,

Melyikre terpesszek, a lányra vagy a motorjára.

II:: Melyikre terpesszek, a lányra vagy a motorjára,

Vagy bízzam szememet, mind kettő vizslatára. :II

 

Bezzeg a motorom bukott a Yamaha kipufogójára,

A Yamaha bukott mócim ágaskodó kormányára,

Míg én buktam a lány seggének látványára,

Hé, szerelem mi lesz, vágyam marad a gatyájában.

II: Melyikre terpesszek, a lányra vagy a motorjára,

Vagy bízzam szememet, mind kettő vizslatára. :II

 

A lány mosolyog, kezét rárakja formás combjára,

Néz rám, talán tetszik a bőr szerkóm formája,

Bólintva mutatja, induljak el végre valahára,

Követ Biharkeresztesre a motorosok találkozójára.

II: Melyikre terpesszek, a lányra vagy a motorjára,

Vagy bízzam szememet, mind kettő vizslatására.:II

Valami nyugodtság szállt meg, állandóan a visszapillantó tükröt néztem, szinte bámultam Lillát, ahogy követ. Berettyóújfaluban megálltam a Tesco parkolójában pihenni. Lilla már álmos volt. Nem mondta, de látszott rajta. Volt egy gondolatom, fel kellene ébreszteni, merész terv, de gondoltam nem fog megsértődni. Hozzá léptem és ekkor vettem észre, fázik. Átöleltem, nagyon jól esett neki, mert ő is átölelt. A szemébe néztem és ő az enyémbe. Ekkor már tudta, meg fogom csókolni. Nem is tétlenkedtem, a szájához érve megremegtem. Még sosem éreztem ilyen érzést, szédítőt, és felemelőt. Nem tudom mennyi ideig tartott ez a csók, de amikor véget ért nagyon boldog voltam. Lilla már nem remegett, de a fáradtság azért még látszott rajta. Tudtam, pár száz méterre a Tesco parkolótól van egy benzinkút, ami éjjel nappal nyitva van, itt tudunk kávét inni, és már nem olyan messzire van innen Biharkeresztes és addig kibírja. Már mondtam is neki.

--Gyere, üljünk fel a motorjainkra és átmegyünk ennek az útnak a másik oldalára és ott van egy benzinkút, iszunk kávét.—Már nyúlt is a sisakjáért és tette a fejére, de én is. Pár perc múlva fékeztünk a benzinkútnál. Itt legalább tankolunk is és mellé friss kávét is ihatunk. Megvettem a kávét és lassan kortyolgattuk, közben néztük egymást. Lilla szólalt meg komolyan.

-- Nagyon vágytam már egy ilyen srácnak a megismerésére. Szinte ugyan az a felfogásunk, amit eszünk, és amit szeretünk, nagyon ritka az ilyen egybe esés. Ha kérnéd, még az egyetemet is abba hagynám.—Ijedtséget színlelve válaszoltam gyorsan.

-- Isten ments, apád meg is ölne, anyádról nem is beszélve.—Lilla nevetett, majd hozzám hajolt és egy puszit adott.

-- Kedvesem, elfelejtetted, magam ura vagyok, és felnőtt. Tehát, az életem az enyém.—Nagyon komolyan válaszoltam most, és nem is mosolyogtam.

-- Nem kell ezen gondolkozni, az egyetemet elvégzed, az már más dolog, hogy éppen nem Debrecenben, hanem Sopronban, vagy a környéken. Itt együtt tudunk lenni is, de csak ha akarod. Beléd szerettem, ez olyan gyors szerelem. De a véleményem, várjunk még egy kis időt, ha tudunk.—Lilla elmosolyodott.

-- Megijedtél?—Most elnevettem magamat.

-- Nem, dehogy, tehát akkor, együtt megyünk Sopronba?—Lilla intett, majd vidáman megjegyezte.

-- De először a szüleimnek be szeretnélek mutatni. Tudod, az az érdekes, hogy az édesapám és az édesanyám két hét után kötöttek házasságot és a mai napig is nagyon szeretik egymást. Azt mondja a nagymamám mindig, azért lettem ilyen szép, mert az anyuék kapcsolata nagyon szép, és ezt örököltem. De szerintem nincs igaza, mert az anyukám is ugyan ilyen szép, mint én.—Ezt már nem hagyhattam ki.

-- Nagyon szép vagy csak egy kicsi—Itt félbeszakítottam magamat és piszkáltam a körmömet. Lilla mosolygott és megfogta a fülemet és vészjóslóan kérdezte.

-- Hogyan is van befejezve a mondatod fiatal barátom.—Nevettem, ő is, és ekkor megcsókoltam. De azért befejeztem a félbeszakított mondatomat.

-- Tehát, egy kicsi csúnyaság is lehetne benned, mert nagyon féltékeny fogok lenni. Mert ez a szépséged tönkre fog tenni. Remélem, nem akarod, hogy felsoroljam, mimet.—Nevettünk, majd kimentem a benzinkút helyiségéből, a motoromat a kúthoz vittem és teli tankoltam, majd Lilla Yamahája következett. Amikor kifizettem még két kávét vettem és azt is lassan megittuk. Már világos volt, az idő nagyon hamar elszaladt, őt óra elmúlt és már Biharkeresztes közelében vagyunk. Lillát biztattam.

-- Pár kilométer és megérkezünk, azonnal sátort verünk, és már alszunk is, gondolom rád is fér, ahogy látom.—Lilla rám mosolygott és bólintott.

-- Akkor indulás.—Nem kellett kétszer mondani, már indultunk is kifele az ajtón. Nem sokkal, hat óra előtt, meg is érkeztünk a Biharkeresztesi benzinkúthoz, itt már figyeltem merre is kell mennem. Igaz a Navigátorom be volt kapcsolva, de az ilyen helyeken, ahol rendezvényt szerveznek, már ki szokták írni a betonra, merre is kell menni. Nem is tévedtem, alig hagytam el a benzinkutat már jelezte is a betonon a nyíl merre is haladjunk. A nyíl mutatta a Szacsvai utcára forduljak be, így is tettem majd átvitt a festett nyíl a betonon, egy sorompón és mát ott is volt a nagy futballpálya. Lekanyarodtam az útról és egy kis erdős részre értem a földúton, ahol pár métert mentem csak. Meglepődtem, már elég sokan voltak, legalább ötvenen, igaz még aludtak a sátrakban, de azért egy páran már a gázrezsón főzték a kávékat. Hangosan jó reggelt köszöntem és szinte mindenki egyszerre viszonozta. Lekászálódtunk a mocikról és egy kicsit távolabb a csoportoktól állítottam le a motort, Lilla követte a példámat. Azonnal elővettem a csomagomból a négyszemélyes sátort és elkezdtem összeszerelni. Hatalmas gyakorlatom van benne, és így is fél óra kellett ehhez az építési munkához. Végre, a sátor állt, két szoba, egy előrész és egy garázs ahova a két motort betoltam. Lilla félénken jegyezte meg.

--Ugye nem külön fogunk aludni—Nevetve válaszoltam.

-- Még ha akarnád is, hogy egyedül aludj, akkor sem engedném, félnék, elrabolnának.—Ő nem nevetett, rám nyújtotta a nyelvét. Be is lépett a sátor egyik nagy szobájába, a matracot igazította, de azonnal ott voltam, és egy elektromos kis pumpát hoztam be a motorom csomagtartójából. Pár perc és a matrac fel volt fújva. Két plédet és egy párnát, lepedőt adtam be Lillának, aki elkezdte leteríteni a lepedőt és pár perc múlva készen is volt az ágyunk. Lilla halkan kérdezte.

-- Szeretnék felvenni valamit, tudsz-e adni.—Azonnal indultam a motoromhoz, kipakoltam minden ruhámat, és ami a csomagtartókban volt a másik sátor szobába. Egy inget adtam Lillának, aki elkezdett vetkőzni. Nagyot nyeltem, levetkőzött meztelenre és felvette az inget, mint hálóinget, amit kinevezett magának, majd lefeküdt, de nem takaródzott be s így csodálatos látványt nyújtott a meztelen testrészeinek látványa. Rám nézett és kíváncsian kérdezte.

-- Nem jössz.—Meglepetten válaszoltam.

-- Azonnal.—Lezártam a mócimat és Lilláét is, mert ami biztos az biztos, majd a sátor zipzárját is felhúztam és levetkőztem, alsó nadrágra. Lilla nézett végig és nevetve megkérdezte.

-- Az alsó nadrágodat nem veted le, mert rajtam sincs bugyi, és ne félj, nem fogom ellopni.—Nyeltem megint, levetettem az alsómat és itt már lehetett azért látni, Lillát már nagyon kívántam. Lilla nevetve és szemtelenül megjegyezte.

-- Hm, nem is rossz.—Mérget színlelve válaszoltam.

-- Én sem szóltam a csodálatos melleid láttán, no meg a..—Már nem volt időm molesztálni esetleg más test részét, mert felült és elkapott, magához rántott. A csókok özöne következett majd az ujjak elindultak a testemen és az ö testén felfedező útra. Csodálatos reggeli szerelem zajlott le a sátorban, majd nagyon mély alvás követte. Délelőtt tíz óra körül ijedtem fel, Lilla nem, aludt, mint egy bébi. Megpusziltam a száját mire elmosolyodott, de tovább aludt, nagyon édesen szuszogott. Kiabálás, na meg furcsa égett szag, de mellé párosult nagyon finom étel illat. Feltápászkodtam és a sátor bejárata felé oldalaztam. Kicsit lehúztam a cipzárt és kilestem. Hatalmas tömeg hömpölygött, nevetgéltek, beszélgettek. Kicsit jobbra néztem és nem messzire tőlem egy bográcsban valami gőzölgött. Kicsit távolabb néztem ahol bódék álltak, és a fagylalttól, az ennivalóig, az édességtől a souvenirig mindent meg lehetett találni, no meg venni. Óvatosan visszahúztam a sátor zipzárt és visszabújtam Lilla mellé. Nagyon jól esett a meztelen testének az érintése, és főleg, hogy hozzá bújtam. Most kezdett el fészkelődni, ami nagyon jól esett, de hiszen már reggel volt és nem merülhettünk egymásba. Természetesen Lilla nem így gondolta és addig mozgolódott, hogy elérte, amit akart. Csodálatos sex reggellel köszöntöttük egymást. Már tizenegy óra is elmúlt, amikor végre elkezdtünk öltözködni. Majd kibujtunk a sátorból, felvettünk egy melegítőt. Lilla elindult felfedező útra, mosdót keresett ahol fogat tud mosni és a női dolgait elvégezni. Nem sokára vissza is ért, majd egy órába telt, de ugye Lilla is nőből van. Mosolygott, és csodálatosan nézett ki, a férfiak utána fordultak és még féltékeny is lettem, de nem mondtam neki. Most én következtem, elég hangosan elmagyarázta hol is találom a mosdót ahol még tusolni is lehet. Érdekes, negyed óra alatt végeztem, és már meg is fésülködtem tusolás után. A sátorba, amikor visszaértem Lilla egy rövidnadrágban volt és egy pólóban, őrjítően nézett ki, meg is jegyeztem

-- Csodálatosan nézel ki. Most pedig kimegyek a mócimhoz és előveszem a pisztolyomat, mert biztosan lesz olyan, aki el akar majd csábítani, és azt sajnos le kell, hogy puffantsam.—És úgy tettem, mint aki el akar indulni. Lilla megfogta a karomat, magához húzott és halkan mondta, a fülembe.

-- Az a pisztoly nagyon jó lesz, de nekem, mert ha valaki tégedet akar elrabolni, akkor én fogom lepuffantani. Most pedig hozd a pisztolyt.—Elengedett és kicsit meglökött, hogy mozogjak. Nagyon komolyan ránéztem és megjegyeztem.

-- Akkor nincs is szükség rá, mert engemet nem akarnak elrabolni, sőt, még fizetnek is valakinek nehogy elraboljanak. De ha csak rád néz valaki…--Nem tudtam befejezni, mert Lilla a számat vette célba és megcsókolt. Nevetve jegyezte meg.

-- Most pedig hősöm, induljunk valamit enni, mert éhes vagyok, és ha nem eszek rövid időn belül, egy malacot kell lopnunk és nyárson megsütnünk.—Bólintottam, kiléptem a sátorból és már lépett is utánam Lilla. Most sokkal többen voltak, mint egy pár órája, a motoromat nézték sokan, sajnos a Yamahára nem sokan pillantottak, pedig remek egy móci az is. Lassan sétálva elindultunk feltérképezni a környéket. Vitt a tömeg és mi folytunk velük. Láttunk egy olyan pizzéria szerű bodegát, de nagyon sokan voltak előtte, kígyózott a sor, így nem nagyon halkan megbeszéltük, valahol máshol kellene ennünk ahol, nincs ilyen nagy nyüzsgés. Visszasétáltunk a sátorhoz, itt azonnal elővettem a kemping gázégőmet, majd a kávéfőzőmet és feltettem egy kávét. Lilla nevetve jegyezte meg.

-- Ha tudom, hogy van nálad kávéfőző nem mentünk volna sehova se, maradhattunk volna még a takaró alatt egy pár órát.—Elnevettem magamat, mit mondhatok erre, nekem is jól esett volna, de azért néha ki is kell mozdulni a takaró alól. Ezt nem mondtam neki, csak egy puszit kapott. Közben hozzánk jött egy középkorú férfi, bemutatkozott, Harsányi Csaba a neve, ő a rendezője ennek a motoros találkozónak. Kellemes hangján már mondta is és kérdezte a lényeget.

-- Honnan jöttetek.—Amikor mondtam neki, hogy Sopronból meglepődött. -- Csak azért kérdezem, mert a bejáratnál van egy térkép, és azon jelöld már be a városodat, hogy onnan is érkeztek motorosok.—Majd elmondta a programot, a tombolát ahol kis motort lehet nyerni. Hozzá tette, egész éjjel program van, és másnap délután pedig felvonulás a városban. Elköszönt, kellemes itt tartózkodást, és szórakozást kívánt és már lépett is a következő sátorhoz. DE azért utána kiabáltam.

-- Csabi, hol lehet itt enni valamit a környéken.—Csaba már mondta is.

-- Üsd be a navidba a Kossuth Lajos utcát, majd a Bezotti pizzériát és ott remek a hangulat is.—Megköszöntem és közben a kávé is kifőtt. Kiöntöttem két csészébe és egy újabb adagot tettem fel. Szürcsölgettük a kávénkat és nézelődtünk. Lilla irigységet színlelve mondta.

-- Nézd meg, a te motorodat még a kisgyerek is ámulva nézi, az enyémet meg alig nézik meg. Cseréljünk.—És nagyon kedvesen nézett rám, átfogta a nyakamat és könyörgött.

-- Na, rendben, ha meg tudod tartani, akkor mehetsz egy kört vele.-- Lilla még mindig nyafogva mondta.

-- Nem motorozni akarok vele, csak el akarom valahova vitetni, hátha az én motoromat is megnézik olyan sokan, mint a tiedet. – Na, ezt már én sem bírtam ki, de ő sem, hatalmas erővel tört elő belőlünk a nevetés, de azért még kinyögtem, hogy egy nagyon ravasz kislány. Amikor megkávéztunk szóltam a szomszéd sátorosnak, Karcsinak, hogy elmegyünk a Bezotti pizzériába, nézzen már néha a sátorra. Nevetve mondta, itt van egész nap, tehát figyelni azt tudja. Úgy végig nézett Lillán, hogy azt gondoltam azonnal bele is harap, igaz én is végig néztem a párján, a 130 kilóján, de nekem Lilla jobban tetszett. Feltettük a sisakokat és már fel is ültünk a motorra. Azonnal néző seregünk támad. Lassan kiaraszoltam a sátrak és a fák közül és irány a pizzéria. Valóban nem volt messzi, négy perc alatt ott is voltunk. Megrendeltünk két hatalmas pizzát, két nagy Colával és vártunk tíz percet. De amikor kihozták és megcsapott az illata, már el is felejtettem a világot. Ekkor éreztem, nagyon éhes vagyok, de Lilla is azonnal neki esett. Majd két órát töltöttünk itt ebben a kellemes környezetben, mikorra feltápászkodtunk és irány vissza a pálya, a motoros találkozó színhelyére. Közben énekeltem a motoromon Lillának egy dalt, ami nagyon tetszett neki. A cél. (4)

A célhoz érve, motorommal állok a fák alján,

Nézem a tájat s eszembe jut sok barát,

Kik alig várják a motorosoknak a találkozását,

S ekkor eget-földet döngetve játsszák a Rock muzsikát.

II: Hajrá motoros mocidat dajkáld,

Ne a Rockot, csak ha időd van rá: II

 

Dübörög a Rock, az erdő felett kúszik a hang,

Most ünnepelnek a motoros találkozó apraja nagyja,

Oh, idő, állj meg, csak egy pillanatra,

Hagyd a bajomat, és éltess csak a mára.

II: Hajrá motoros mocidat dajkáld,

Ne a Rockot, csak ha időd van rá: II

 

Pörög a Rockra fiatal s idős, aki csak hallja,

Éneklik a rock dalt, kezükben az italt ringatják a ritmusra,

Rock csak szólj, szállj a motoros lovagokra,

Kik útjaik során éneklik-e Rock dalokat.

II: Hajrá motoros mocidat dajkáld,

Ne a Rockot, csak ha időd van rá: II

Beértünk a már nagy zsivajjal tündöklő helyre, nagyon sok motoros volt már itt. Alig tudtam a sátramhoz tolni a motoromat annyian lettek amióta elmentünk enni. Igaz a szomszédom mindenkinek mondta, hogy itt vannak már, de a válasz az volt, majd arrébb megyünk, ha jönnek. Nos, ez nem sikerült, mert hova is tudtak volna arrébb húzódni, amikor a szomszédok is letelepedtek. De azért Lilla motorja mellett szorítva lett annyi hely, hogy az én mocim is elfért. A rock zene bömbölt az egyik együttes jóvoltából. A motorosok és a vendégek legtöbbje a pódium előtt állt és együtt énekelt a zenekarral. A hangulat remek volt, főleg amikor rázendítettek a kedvenc dalukra, mi is a pódiumhoz közel álltunk meg. Gázt adj. (5)

Gázt ad a srác, modern mociján, 

Sebességbe rakva indul füstölgő gumiján,

Nem számít idő, e száguldó vasparipáján,

Csak érezze a száguldás mámorát,

Ami boldogságát repíti tova át a vágyán.

II: Vágy állj, a Rock ad igazi ugrálást,

Ordibálj, mociddal uraljad a Rockos száguldást: II

 

Szépen duruzsol a móci az országútnak hajlatán,

Száguld a kilométer a suhanó tájnak talaján,

Vigyed idő, e csodás érzésnek boldogságát,

Szálljunk együtt a száguldás duruzsolásának dalán,

Mit kísér a Rock a maga zabolázatlan ritmusán.

II: Vágy állj, a Rock ad igazi ugrálást,

Ordibálj, mociddal uraljad a Rockos száguldást: II

 

Száguldás, a sebesség szívet dobbantó érzésével,

Mocim dől jobbra, s ballra sebességével,

Míg fülembe a Rock, dübörög ütemével,

S közben városok tárulkoznak ki szépségükkel,

Majd suhannak el mellettem kecsességükkel, az emlékezésekbe.

II: Vágy állj, a Rock ad igazi ugrálást,

Ordibálj, mociddal uraljad a Rockos száguldást. :II

Itt már emelkedtek a magasba a sörösüvegek, és ami a kezükben volt. Énekelt a tömeg, ahogyan a szájukon kifért. Lassan dél lett, most egy kis szünet következett és 13óra körül indult a második meneti program. A színpad előtt álltunk, kezünk, lábunk járt, de most kis szünetet tartottunk. El lehetett menni, aki akart egy kicsit körbe nézni a faluban. Mi is ezt tettük, megnéztük az öreg református templomot, a Trianoni emlékművet, és a pár szobrot. Bementünk a boltba ahogyan a helyiek hívják a Micóba. Körbe néztünk, remek kis bolt, itt minden meg lehet venni. De most csak piára volt szükségünk, konyakra, meg jó erős pálinkára. Fizettünk és elindultunk a pályára, nem siettünk, pedig nagyon meleg volt. Végre a sátorban feküdtünk és kortyolgattuk a konyakot, a pálinkát másnap reggelre szántuk. Elálmosodtunk, de előtte még ugye áldozni kellett a szerelem istennőjének, mert valahogyan megkívántuk egymás szerelmét, na, rendben, testét. Elaludtunk és körülbelül négy óra körül lehetett délután, amikor felébredtünk. Természetese, nem azért mert kipihentük magunkat, az iszonyú hangos zene, ami kiugrasztott a matracról. Vigyorogva keltem fel, Lilla még aludt volna, de lerántottam róla a takarót és mondtam neki komolyan, igaz kicsit elbizonytalanodtam, hogy megláttam a gyönyörű meztelen testét.

--Most pedig induljunk bulizni, mert azért jöttünk.—Nyújtózkodott egy nagyot és szép komótosan felkelt. Nem sok kellett nekem, nadrág, egy póló és már ki is léptem a sátorból. Ekkor abba maradt a zene, Csaba fent a pódiumon éppen a tombola számokkal volt elfoglalva. A fő nyeremény az említett kis motor volt. Nem sokat kellett várni és a fő nyereményt egy középkorú nő vitte el. Majd ezek után jöttek az énekesek, ami egy óra hosszat tartott, igaz volt négy fellépésük. Míg hallgattam a zenét volt időm körbe nézni ezen a motoros bulin. Volt itt minden, a gyerekeknek is kialakítva egy kisebb uszodaszerű, amiben fürödhettek. Elballagtam és vettem fagylaltot, ezzel állítottam Lilla elé, aki már felöltözött, de még mindig lustálkodott az egyik nagy kemping székben. A kezébe nyomtam a fagyit, aminek nagyon örült. Közben a szomszédokkal is váltottunk egy pár szót. Ők is messziről jöttek, mint én. Este hét óra volt, elkezdődött a rock zenekarok fellépése. A pódium előtti rész teljesen zsúfolt volt, nagyon sok nő és férfi, a fiataloktól az idősekig minden korosztályt meg lehetett találni. Járt a kezük, ahogy a dalokat adták elő a zenekar tagjai. De mindegyik kezében egy üveg valami alkohol volt, és azt emelgették fel a magasba, néha egy kortyot ittak is belőle. Mi is beálltunk közéjük, ordítottuk a dalokat, nagyon jól éreztük magunkat. Az üveg pálinka nagyon hamar elfogyott, mert sokan kértek egy kortyot, de bennünket is kínáltak állandóan valamilyen, itallal. Nem voltunk válogatósok most, hiszen ez egy motoros buli, ami évente csak egyszer van. Na amikor felcsendült a rockra ébredek című dal azonnal ezer torokból indult el a hanghullám, én sem voltam kivétel. Ébredek a rockra. (6)

Ébredek, a rock dübörög álmos fülembe,

Kezem, lábam jár a hangos ütemre,

A szám is kinyílt, rátalált a dal szövegére,

II:Hamisan énekelve szégyent hoztam az énekesre. 

Hamisan énekelve szégyent hoztam az énekesre.:II 

 

A rock rólad szól, életeden pezsdít,

Kiabálj, ordítsd ki lelked viháncát,

Ordíts, kezedben alkohollal kalimpálj,

A rock ütemére mozgasd testedet és táncolj.

II: Ordíts, kezedben alkohollal kalimpálj.

Őrjöngj a közönség, éneklik a rock dalt,

 

A szabadság érzése lelkemen futott át,

A rockban nincs távolság és véges határ,

Ebben kell élni, s lelked, a fellegekben jár.

II: Ebben kell élni, s lelked, a fellegekben jár.:II

Amikor befejezte az együttes a dalt, hatalmas tapssal jutalmazták. Most egy kis szünet lett, mert a következő együttes lépett a porondra, természetesen ez is rock banda volt. Közben Csaba is lejött a színpadról és egyenesen hozzánk jött, rámosolygott Lillára.

--Ha meg nem sértelek benneteket, lesz egy motoros bemutató, szeretném, ha a BMW mócid is be lenne mutatva. Nagyon kevés ilyen motor érkezik ide hozzánk. Különben meg lesz egy fődig ami százezer forintot tesz ki—Bólintottam, Lillára néztem, aki udvariasságból mosolygott. -

- Csabi, de van egy feltételem, női motorosokat is be kellene mutatni, mert nem sokat szoktak bemutatni az ilyen motoros találkozókon. Különben neki egy nagyon szép Yamahája van, és ez is igen ritka.—Csabi rám nézett és felcsillant a szeme.

-- Remek ötlet, akkor a neveteket kérem, és hogy honnan jöttetek.—Csaba már nyúlt is a zsebébe és elővette a jegyzet füzetét. Bediktáltam a nevemet, majd Lilla is. Érdekes, Lilla most nem udvariasságból mosolygott. Amikor befejezte Csaba az írást, már fordult is el tőlük és ment vissza az asztalához, ami a pódium mellett volt. Lilla mosolygott, boldogan jegyezte meg.

-- Már ezért is érdemes volt ide jönni, még ha nem is kellenék neked

.—Ez aztán betalált, megbántva mondtam neki. -- Miért ne kellenél?—Rám nevetett, és átfogta a nyakamat.

-- Vártam a reakciódat, jelesre vizsgáztál. Tudod, féltem, hogy ez a kapcsolat csak ideig és óráig fog tartani. Beléd szerettem én is. Igaz már ott Debrecenben a szívem majd kiugrott a helyéről, amikor megláttalak.—Megcsókoltam, és megnyugtattam.

-- Én is ugyan úgy érzek, de most komolyan, mi lesz, ha a te mócid jobban fog tetszeni a közönségnek, mint az enyém, akkor nekem adod a Yamahádat.—Most Lilla nagyon furcsán nézett rám és csak annyit mondott. -- Igen, és most ugye, a fagyi visszanyalt.—Elnevettem magamat. Megemeltem egy kicsit és egy újabb csók csattant. Elmentünk a sátorhoz, gondoltam átöltözök, mert a melegítő nagyon meleg volt, és úgy döntöttem, rövidnadrág, mint Lillán is, ami van, remek lesz. Éppen végeztem, amikor Csaba hangja hangzott fel.

-- Most pedig, motoros bemutató lesz, mindenki üljön fel a motorjára és a tribün előtt haladjon el, ahogyan a neveket olvasom.—Lilla is a pólóját cserélte le amikor felhangzott a neve. Rám nézett, nagyon ideges lett.

-- Most mit csináljak.—Kérdezte ijedten és idegesen. Nagyon kedvesen válaszoltam.

-- Vegyél fel egy pólót, mert ha így kimész és meglátják a gyönyörű és formás melleidet a férfiak szétszednek, a nők meg elmenekülnek szégyenükben. Amikor felvetted a pólódat, kimész és felülsz a Yamahádra és elindulsz a tribün felé. Közben egy kerekezhetsz, ha tudsz és egy pár művelete, mondjuk, a kormányra ülsz, és bemutatod, a fődíj a tied lesz. Úgyis kell a pénz a két hét múlva esedékes házasságunkra.—Lilla nagyon komolyan rám nézett és halkan megjegyezte.

-- Remek vagy, még tudsz viccelődni, nekem meg a nyelvem a torkomban, vagy a szívem, mit tudom én.—Nevettem, de azért megjegyeztem csak úgy. -- Jó hosszú a nyelved, még jó hogy most figyelmeztetsz.

—Lilla elnevette magát, hozzám lépett és nagyon aranyosan jegyezte meg. -- Nem hogy vígasztalnál ebben a helyzetben, félek a nyilvánosság előtt motorozni. megcsinálom az egy kerekezést, a motor kormányra is felülök, de, ha nem tetszik, a közönségnek mit csinálok szégyenemben. Meglepődtem, viccből mondtam a csodás lánynak az egy kerekezést, és a motor kormányra való felülést és ő komolyan gondolta. Mielőtt megszólalhattam volna, gyorsan kilépett a sátorból és a motorjához sietett, mert ugye szólították. Döbbenésemből felocsúdva kiugrottam a sátorból, de már későn. Lilla fején a sisak, már indult is a tribün felé. Csodálatos látvány volt a piros mociján, kék rövidnadrágban, egy hasig érő vékony pólóban, és ahogy a mócija mozgott úgy rezdült formás mellei, amit lehetett látni. Formás feneke a férfiszíveket dobbantotta meg, az enyémet is. Igazi szex bomba ült a motoron. Hosszú fekete haja lengett a háta mögött. A tribün előtt egy pár méterre megemelte a motor elejét és egy keréken hajtott el a zsűri előtt, akik a pódiumon figyelték. Hatalmas tapsot kapott. Majd elhajtott a pódium előtt és megfordult. Hirtelen elkezdte pörgetni a motorját, majd elindult, pár méterre hirtelen kikúszott az ülésről és ráült a motorja kormányára. Pár másodpercig hajtott így, majd visszakúszott iszonyú gyorsan az ülésére. Hatalmas tapsot kapott, én is a tenyeremet vörösre vertem, szinte fájt. Szép lassan visszatért a sátrunk mellé, ott leszállt, ekkor értem én is oda. Nem kell külön mondanom, minden szem követte, és most nagyon büszke voltam rá. Mellé értem, a nyakamba ugrott és hangosan mondta.

--Megcsináltam és a közönség tapsolt, biztosan tetszett mindenkinek.—Ahogy ezeket elmondta megint egy hatalmas taps fogadta. Csaba hangja csattant fel megint, átkiabálva a tapsorkánt.

-- Nagyon szép teljesítmény volt, még nem is történt hasonló itt Biharkeresztesen, gratulálunk. De folytassuk tovább a bemutatkozást.—És Csaba már mondta is a következő nevet. Most nem is érdekelt annyira a tömeg, Lilla érdekelt, behúztam a sátorba, mert a közönség még mindig nézte, amitől ö nem jött zavarba, mert mint ahogyan elmondta egy párszor, a strandon megszokta, hogy a férfiak majdnem felfalják. Bent a sátorban aztán jött az unalmas szövegem.

-- Miért egy kerekeztél, na meg a kormányra felülni, az öngyilkosság. Ezt csak viccből mondtam, de nem azért, hogy ezt meg is tedd. Ígérd meg, sosem teszel ilyet.—Lilla nagyon kislányos arcot vágott, majd megemelte a jobb kezét, és mint aki valóban esküszik, elmondta.

-- Esküszöm neked, sosem teszem még egyszer csak akkor, ha megkérsz.—Nagyon komolyan válaszoltam.

-- Azt sosem fogod megkapni tőlem, ezt az engedélyt. Féltelek, értsd meg. A motorozásról is, ha lehet, le kell szoknod, ha igazán asszony, leszel. Na, rendben, a hátam mögött.—Mielőtt megszólalhatott volna hirtelen elkaptam a fejét és a szájára tapasztottam a számat. Lassan eltolt magától és mutatott a sátor kijáratára.

-- A nevedet említették, menjél és mutatkozzál be a mociddal, de nehogy vakmerően valamit csinálj, mert nagyon megjárod, egyedül kell aludnod.—Elnevettem magamat, egy gyors csók és már kint is voltam a sátorból. Természetesen a tömeg már figyelt. Felültem a mócimra, feltettem a sisakomat és indítottam. Szép lassan kihajtottam a pódium elé, majd elhaladtam előtte. Pár méterre mielőtt megfordultam volna felpörgettem a motoromat és egy helyben megfordultam. Felrántottam az elejét és egy kerekezve haladtam el a pódium előtt. Nagy tapsot kaptam, de nem akkorát, mint Lilla, és csak egyszer, de nem háromszor. Lilla megint a nyakamba ugrott, csókolta a számat és most ő fedett meg.

-- Még egyszer nehogy meglássam ezt a féle vagánykodást, féltelek, mert szeretlek, és vigyázni kell rád, hiszen a férfiak olyanok, mint a kisgyerekek, mert anyám is elismerte, és ő is vigyáz apára.—Mit lehet erre mondani, semmit, most a fagyi nekem nyalt vissza. Megfogta a kezemet Lilla és elindultunk a nagy tömegbe, nézni a további bemutatkozást. Majd két órát tartott a bemutatkozás mikorra mindenki elhaladt a tribün előtt, de senki sem csinálta meg azt, amit Lilla. Egy kerekezés az volt, egy helyben való megfordulás, de más nem. Kezdődött a győztes kihirdetése, Lilla fülébe súgtam. -

- Fogadjunk, te leszel a győztes.—Rám nézett meglepve és már súgta is vissza. -- Ne fogadjunk, mert voltak azért jobban nálam.—És már fel is hangzott Csaba hangja.

-- Az első díjat, a százezer forintot, Szentkirályi Lilla nyerte.—Megint hatalmas taps fogadta a bejelentést. Lilla vörös volt, nem szokta meg a rivalda fényt. De azért kicsit nógatnom kellett, hogy induljon, már el a pódiumra ahol átadják a díjat. Sokat hátra fordulva figyelt, míg én mindig bátorítottam. Végre fent volt. A gyönyörű fekete haja, a kék szeme, hófehér bőre, csodaszép arca, formás alakja lenyűgözött mindenkit, férfit jobban, de a nők is irigyelték minden porcikáját, ahogyan néztem a tömeget. Átvette az oklevelet, és a pénz, majd gyorsan indult is vissza hozzá, még mindig pipacs vörös volt. A taps végig kísérte, míg hozzám nem ért, itt szinte belém bújt, most olyan volt, mint egy pár éves kislány, én meg eltakartam, ha ennyire szégyenlős. De már jött is a következő győztes, én nem nyertem, de mégis boldog voltam, mert azért nyertem ezen a versenyen, és pedig Lillát, a lányt, aki életemet fogja megváltoztatni, ahogyan az érzésem most kiabál velem. Vége lett a nagy műsornak és most következtek a rock zenekarok műsora, éjfélig még három banda lép fel, majd egy óra pihenő és utána még két banda reggelig fogja a rockkal szórakoztatni a közönséget. Újra elindultunk a már ismert Bezotti pizzériába, nagyon sokan voltak, és főleg motorosok, két pizzát rendeltünk, de tartaléknak még egyet elvitelre, mellé négy Colát. Remek volt itt is a hangulat, a lány, aki itt dolgozik Kitti nagyon barátságos volt, mindenkihez, de lehetett látni is, nagyon szeretik a fiatalok. Majd egy órát voltunk itt és elindultunk újra, a most, a motorosoknak kinevezett helyre, a foci pályára. Éjjel kettő óráig bírtuk a gyűrődést a foci pályán, nagyon sok ismerősöm lett, de Lillának több. Minden férfi Lilla közelébe akart lenni és bizony már volt olyan alak is aki elkezdte fogdosni. Nagyon hamar megfogtam a kezét és ez elég is volt, mert jajgatott miközben lassan elhúztam Lilla mellől. Szerencsére sok volt a rendőr és ez az alak is hamar eltűnt a környékről. Úgy döntöttünk kettő óra után, elmegyünk és lefekszünk, mert hosszú út áll még előttem Sopronig. Végre kettesben maradtunk Lillával a sátorban, és ami érdekes, olyan érzésem volt, de Lillának is, mint ha már évtizedek óta ismernénk egymást, vagyis együtt lennénk. Nagyon kívántam Lillát, de ő sem volt másként. Azt a simogatást, amit kaptam tőle, igazi szerelmes, szeretet volt minden ujja hegyében. De én sem voltam különb, úgy simogattam, mintha félnék, valami kárt teszek benne. Nem is emlékszek mikor aludtam annyira jól egy nővel, mint Lillával. Pedig elég sok nő megfordult az életemben, mert nem dicsekvésnek, vagy esetleg nagyképűnek látszanék, de helyes fiatalember vagyok, izmos, mert a több éves boksz sportom azért megkövetelte az izmok tényét. Sajnálom is mert abba hagytam, de nem volt más lehetőségem, a munkát előtérbe helyeztem a sport rovására. Reggel hét órakor ébredtem, Lilla átkarolt, lábai rajtam, mintha attól félne, megszökök előle. Mosolyogva simogattam meg az arcát. Csodaszép volt, nem tudtam betelni vele. DE valahogyan azért kihámoztam magamat az öleléséből. Felvettem a rövid Alsómat, a pólómat és papucsban, irány a sátor elé kávét főzni. Éppen feltettem, amikor lassan húzza valaki belülről a zipzárt lefelé, elmosolyogtam magamat, ez csak Lilla lehet, nem is tévedtem. Mosolygott és álmosan kérdezte.

-- Mit csinálsz ilyen korán, nem tudsz aludni.—Lillához léptem, adtam neki egy puszit.

-- Szerbusz, drágám, és jó reggelt, kávét szeretnék neked főzni, mikorra felébredsz.—Mosolyogva simogatta meg az arcomat és körbe mutatott.

-- Nézd, még mindenki alszik.—Most néztem körbe, és valóban, én voltam az egyedüli, aki ezen a foci pályán ténykedett. Megvontam a vállamat.

-- Igen, úgy látszik, de senki sem szereti úgy a párját, mint én, hiszen ezért keltem fel.—Elnevette magát Lilla és kedvesen mondta.

-- Köszönöm neked, de most gyere, bújj vissza mellém, várlak.—És csak úgy véletlen akarattal félre csúszott a sátor előlapja és megengedte mutatni Lilla csodás testét, ahogyan a reggeli fénykörbe ölelte. Megcsóváltam a fejemet és szinte magamnak mondtam. „ A kis boszorkányom mindig tudja, mikor hívjon magához.” Kikapcsoltam a gázt a kávéfövő alól, megvontam a vállamat és arra gondoltam. A kávéfőzés ráér még egy pár órát. Hát igen, ráért, tíz órakor ébredtem fel, Lilla nem volt mellettem, gyorsan felültem, lehúztam a sátor zipzárját és kinéztem, a kávéfőző mellett üldögélt a fűben, és négy nővel beszélgetett. Azonnal észrevett és már mondta is a nőknek hangosan és nagyon büszkén, akikkel kávézgatott.

-- Viszem a drágámnak a kávéját.—Majd rájuk kacsintva folytatta.

--Mert ha mérges lesz, mert nem kapja, meg a kávéját azonnal elkap és bevisz az ágyra.

—Az egyik nő szólalt meg szomorúan. -- Az én uramat nem tudom megsérteni, de nem is visz az ágyba, csak ha könyörgök neki.—Nevettek, én nem. Lilla belépett a sátorba, azonnal a nyakam köré fonta törékeny karját és egy felkelési csókkal ébresztet fel. De ugye arra nem gondolt, hogy én még mindig pucéran vagyok, és ahogy átfogta a nyakamat elengedtem a sátor szélét és a kint lévő nők azonnal bámultak befelé. Csendben maradtak és élvezték a sátorba való belátást, hiszen egy pucér férfit láttak, akinek a férfiassága éppen felmenőben volt Lilla közelségétől. Amikor észrevette Lilla már késő volt, nevetve mondta. -

- Hölgyeim vége a mozinak.—Egy másik nő szólalt meg, de ö is szomorúan. --Micsoda látvány, az én uramnak keresni kell, de néha nem is találom.—Megint harsány nevetés, elszégyelltem magamat. Lilla gyorsan elébem állt és felhúzta a zipzárt. Éppen Lillának akartam mondani, hogy miért nem vigyáz, amikor megelőzött.

-- Holnap a szüleim várnak bennünket, nagyon kíváncsiak rád.—Nagyot nyeltem, a milliomos lány szülei, pont énrám kíváncsiak? Lilla azonnal látta, valami nem jó velem kapcsolatban, azonnal kérdezte.

--Baj van.—Ránéztem és vidáman válaszoltam. -- Nincs, csak félek. Elraboltam az egyetlen kislányukat. Nem tudok rendesen felöltözni, mert csak erre a pár napra hoztam magamnak való cuccot, nem tanultam be a szokásos lány fiú kapcsolat szövegét, amikor találkozik a lánynak szüleivel. Különben minden remek, Szeretlek.—Elnevette magát Lilla.

-- Ha csak ez a baj? Akkor rendben, apa és anya is utálja az olyan férfiakat, akik kiöltöznek, mert találkoznak vele. Ők a valóságot akarják látni, mint amit én is rajtad és benned. Nem szeretik a fennkölt dumákat, adja mindenki azt önmagáról, amilyen is vagy. Te ilyen vagy és emberi, ezért szeretlek.-- Kaptam egy puszit és már rendben is volt minden. Ühüm, az ö részéről, de nekem azért a nagy gombóc még növekedett és nem csak a torkomban, hanem a mellemben, gyomromban is. Tudom, most azt mondják, gyáva, pipogya alak, de nem baj, igazuk van. Inkább fenntartással leszek, mint büszkén és nagyképűen oda állítani Lilla szüleihez, esetleg elébük roskadni és pitizni, mert milliomosok, talán jobb lenne? Észbe kaptam, azonnal a nagy és hatalmas kérdésemet neki szegeztem.

-- Még nem mondtad el, hol is laknak a szüleid?—Lilla mosolyogva nézett rám és vissza is válaszolt, kérdéssel.

-- És miért nem kérdezted meg?—Éppen meg akartam szólalni, amikor Csaba hangja szakította félbe a kérdésekre a választ. -

- Kedves motoros lovag barátaim, sajnos elérkezett a búcsúzás ideje, ami nálunk, motorosoknál egy kicsit rendhagyó. Ugyanis elbúcsúzunk a várostól, amiért volt olyan kedves és a vendégeként tisztelt meg minden motorost. Egy motoros felvonulás, ami már évek óta divat itt nálunk, így olyan polgárok is láthatják a motoros lovagokat, akik nem tudtak ide kijönni hozzánk ünnepelni, szórakozni. Természetesen még nincs vége a motoros találkozónak, mert még zenekarok is fellépnek. Biztosan tudjátok, este tízkor van vége ennek a jeles motoros találkozónak, és aki teheti, reggel induljon útnak, mert addigra kipiheni magát. Most pedig arra kérek minden motorost, indítsák be a motorjukat most, és lassan egymás mögött haladva hagyják el a pályát. Az első motoros viszi a zászlónkat, őt kell követni.—Befejezte és elkezdődött a motorok beindítása. Gyorsan felvettem az alsómat, majd a bőr nadrágomat, egy pólót és már ki is kiléptünk a sátorból. De azért még megkérdeztem Lillától.

-- Egy motoron megyünk, vagy külön, külön.—Lilla már mondta is.

-- A hátad mögött szeretnék ülni, és átölelni.—Így gondoltam én is. Természetesen nem mondtam neki. Már fel is pattant a hátam mögé. Nagyon jó érzés volt, ahogyan hozzám simult. Átfogta a derekamat, majd ahogyan az arca a nyakamhoz ért, leírhatatlan nyugodtság és boldogság omlott rám. Ekkor a még ott lévő zenekar elkezdte játszani iszonyú hangosan a vonulunk című rockot, amit nagyon messziről is lehetett hallani. Vonulunk.(7)

Vonulunk, Biharkeresztes városán át,

Emberek sokasága az utcákon álldogál,

Büszkén feszítünk a bömbölő vasparipán,

Vonulunk, vonulunk-e napnak alkonyán.

II: Búcsúzunk-e városkától keresztes utcáján.:II

 

Remeg minden, a környék hangos,

Lóerő mutatja ki is a bajnok,

A gyorsaság most nem fontos,

Vonulunk, a sexi lányokkal a motorokon.

II: Bőr rucijukban a melleik szabadok. :II

 

Hej, férfiak bajban a testetek,

A látvány elveszi felforrósodott eszeteket,

De a mocitok hűti szenvedélyeteket,

Csak a duruzsoló motorokra figyeljetek.

II: Vonulunk! Keresztesiek, Isten veletek!

Vonulunk! Isten veletek, Keresztesiek! :II

Ez a felvonulás nagyon tetszett, a fő utcán végig mentünk, majd egy másik fő utcán visszajöttünk a pályára. Nagyon sokan voltak házak előtt felnőttek és sok gyerek, akik kíváncsiak voltak ránk, és büszkék is voltunk erre a felvonulásra. Majd kettő óra hosszat tartott az araszolásos motoros felvonulás. Mikorra visszatértünk még mindig játszott a rock zenekar szórakoztatta azokat a vendégeket, akik ott voltak és vártak bennünket. Most volt egy bemutató a motorosok ügyességi bemutatóján. Kijelölt levert karók közt kellett haladni, de nem volt szabad megérinteni. Mi is ott voltunk és drukkoltunk a vezetőknek. Ám mint minden, ez a nap is eltelt, és nagyon is szépen. Éjfél körül feküdtünk le, nagyon boldogan bújtunk egymás mellé. Reggel hét órakor ébredtem fel, Lilla még aludt, de muszáj volt felkelnem, mert indulnom kell időben, hiszen a távolság nagy és másnap nekem dolgoznom kell a főiskolán, vagyis tanítanom a számítás technikai órán. Lilla kapott egy nagy puszit és már ki is nyitotta azokat a csodálatos szemeit. Mosolygott, majd vissza akart húzni, de most férfiasan küzdöttem az érzéseim ellen. Bírtam egy pár másodpercig, férfiasan küldöttem az érzelmeimmel, de győzött a nem józan eszem és már a karjaimban is volt a csodálatos lány teste. De azért fél kilenckor sikerült elhagyni a matracot. Azonnal kivittem a sátorból, nehogy véletlen a gyengeségemnek essen áldozatul megint egy pár szerelmes óra. Lilla is öltözködött, felvette a bőr nadrágját, majd a bőr kabátját is, amikor indultunk. Mindent elpakoltam és indulásra készen ültünk a mócinkon. Csaba jött hozzánk, egy kézfogással elbúcsúztunk, de kérte, jövőre újra találkozzunk itt. Lillának egy puszit adott és megjegyezte, ő volt a legszebb lány ezen a motoros találkozón, Lilla elpirult. Elindultunk volna, de ekkor jutott eszembe, azt sem tudom hova akarok menni, mert Lilla szüleihez volt most a meghívó. Kérdően fordítottam a fejemet a lány felé, és nem értette miért nézem őt. Vidáman mondta.

--Fel akarod megint a sátort állítani, mert én benne vagyok, még egy pár órát el tudnék képzelni veled a nagy indulás előtt.—Nevettem, majd ijedten kérdeztem.

-- A szüleid hol laknak, mert oda kellene mennünk, ha délutánra ott akarunk lenni.—Lilla vidáman közölte.

-- Szegeden lakunk, a Szent Györgyi utca 67 alá kell mennünk.—Azonnal a navigátorba ütöttem a címet és intetem Lillának, kövessen. Egy puszit küldött, én visszaküldtem neki és már indultam is. Na de nem Szegedre, először is a kedvenc kis templomomba a középkori eredetű templom, amit 1200 körül építettek. Érdekes, egyes részei az Árpád korból valóak. Ha valaki elég közel kerül a kis templomhoz, észre is lehet venni, két részből áll. A torony felöli rész ahol a főbejárat is van, a középen lévő bejáratig a választó vonal, ami az 1200 években készült, majd hozzá ragasztották-építették a hátralévő részt ahol egy másik, hátsó bejáratot kapott. A középen lévő bejárat, amit nem szoktak használni, eléggé jól lehet látni a másfajta építészeti stílust, a bejárat után. Lilla meglepődött, amikor a templom elé értem és megálltam. Értetlenül nézett rám, majd amikor látta, a sisakomat is leveszem, akkor állította le ő is a motorját mellettem Mosolyogva kérdezte.

--Mit akarsz itt, ebben a vakolatát eldobó templomban. Vagy úgy, imádkozni akarsz.—Mosolyogva néztem rá és elmondtam micsoda régi ez a kis templom. Majd leszálltam a mócimról és odamentem a falhoz ahol a két építményt összeépítették több száz évtizedet átélve. Itt kezdtem el magyarázni neki a kis evangélikus templom történetét. Nagyon meglepődött, már kérlelt is.

-- Ha már megálltunk, akkor menjünk már be, még sosem voltam ilyen öreg épületben.—Nem szóltam semmit sem, megfogtam a kezét és elindultam a főbejárat felé a kis templomtorony aljába. Nem volt zárva, beléptünk, nagyon meg volt hatódva, még sosem járt templomban. A padsorok, az orgona, a szószék, és maga a levegő, a hatalmába kerítette. Egy pár fotót azonnal készített, majd nagyon komolyan hozzám fordult. Nézett egy kicsit, és tudtam, valamin töri azt a csodálatos szép kis fejét. Nem is sokára már mondta halkan is.

-- Szeretném, neked bebizonyítani mennyire szeretlek. Esküt szeretnék tenni Isten szent színe előtt, sosem foglak elhagyni.—Meglepődtem, hogy tud ez a lány így beszélni? Néztem a csodás szemét, a hosszú haját és a kezem önkéntelenül elindult a haja felé. Megsimogattam, néztem a fénylő kék szemét, majd a hófehér bőrét az arcán simogattam meg. Láttam nagyon komolyan mondta. Mondani akartam neki, hogy esküdhet nyugodtan, amikor a számra tette a pici ujját.

-- De szeretném, ha te is megesküdnél, nem fogsz sosem magamra hagyni.—Ez már megint meglepett. De ha őszinte akarok lenni, ezen gondolkoztam én is. Egy olyan esküt, amit csak mi tudunk, és azt követjük, ameddig lehet. Amikor látta rajtam, készen vagyok a gondolataimmal, halkan suttogta.

-- Mondjuk együtt.—Megfogta a kezemet, a melléhez szorította, a szívéhez és elkezdte halkan mondani, én utána.

-- Esküszöm a jó Istenre, amíg élek, sosem fogom elhagyni a szerelmemet.—Itt mondta az ő nevét én meg az enyémet. Majd amikor befejezte hozzám fordult és megcsókoltuk egymást. Ekkor nyílt a hátsó ajtó, Lilla halkan mondta. -- Gyere, menjünk ki ott, mert filmekben láttam, nem jó kimenni azon az ajtón, amelyiken bejöttünk, főleg mert esküt is tettünk. Nem szóltam egy szót sem, követtem. A mócinkhoz ballagtunk, Lilla arca fénylett, csodálatosan nézett ki, nem is lehet leírni azt a fényt, ami áradt most belőle. Nagyon komolyan kérdeztem Lillát.

--Akkor most mi Isten színe előtt férj és feleség lettünk?—Lilla mosolygott, felült a mócijára és ekkor válaszolt.

-- Igen, férjecském, menjünk a szüleimhez, utána Sopronba.—Hm, erre nem tudtam mit válaszolni. Talán így van ez jól, hiszen már a harmincat is betöltöttem és ideje már családot alapítani, még ha két napja is ismerem a feleségemet. És elindultunk, most már valóban Szegedre. A mócimon, gondolkoztam azon, nem volt gyűrű vagy valami hasonló. De nem is érdekes, nem a gyűrű miatt lesz valaki becsületes házastárs. Lilla nem volt bezzeg fáradt, vagy álmos, már Békéscsabát is elhagytuk, amikor hátraszóltam neki, jó lenne már egy kis pihenőt, mert kávé hiányom van. Nem is kellett még egyszer kérnem, már villogott is az egyik benzinkútnál Békéscsaba után. Megálltam, majd Lilla is utánam, azonnal bementünk és két forró kávét rendeltem. Nem bírtam ki és csak megkérdeztem.

--Mond csak Lilla, drága pár órás feleségem, a szüleid mivel foglalkoznak, mert jó lenne, ha képben lennének.—Lilla azonnal adott egy puszit, ahogyan meghallotta a drága feleségem szót. Nagyon boldogan válaszolt.

-- Férjecském a legaranyosabb vagy a világon, még filmekben sem láttam ilyen szép házaspárt, mint ami mink is vagyunk. Apa ingatlan ügynök, de mellé építési vállalkozó is. Anya fodrász, de van neki egy üzlete. Ez is a boldogságuk lényege, egyik sem szól bele a másik üzletébe.—Megcsörrent Lilla telefonja, gyorsan mondta nekem, az anya az. Felvette.

-- Szerbusz, anyukám.—Kicsi csend majd elkezdett beszélni az én újdonsült feleségem.

-- Igen, most hagytuk el Békéscsabát. Igen, sietünk. Anya, nagyon boldog vagyok, képzeld, feleség lettem.—Kis csend lett majd Lilla folytatta tovább. -- Nem dehogy, tudod, nem szoktam inni soha nappal, és csak akkor, ha buliban vagyok. Igen, voltunk bent Biharkeresztesen egy nagyon szép több száz éves templomban és ott megesküdtünk egymásnak, sosem fogjuk elhagyni egymást. Igen, nagyon szeretem, de ő is. Anya ismersz, kicsit túl hamar lettem komoly és nő. Tudom, mond meg apának is szeretem. Anya, ha meglátod az én férjecskémet, ne sokáig ölelgesd.—Nevetett Lilla, majd lassan letette. Hozzám fordult nevetve.

-- Anya puszilja a vejét, és azt mondta, apán kívül még senkit sem ölelt meg két másodpercnél tovább.—Megcsóváltam a fejemet és fogtam a sisakomat és csak annyit mondtam Lillának.

-- Isten veled, megyek a Tiszának, félek a drága anyukádtól, apukádtól is kéne, de azt már nem várom meg.—Lilla elkezdett nevetni, megfogta a karomat, és magához húzott, nevetve mondta.

-- Akkor megyek én is mert, gondolom, emlékszel még. Sosem válunk el, még a halálban sem.—Nem volt mit tennem, adtam egy nagy puszit a kis feleségemnek és hatalmasat sóhajtott, de ez inkább jajveszékelésnek hangzott.

-- Igazad van, essünk túl a családi macerán, ha lesz. Igaz te a feleségem vagy s ezért majd a hátad mögé fogok bújni.—Végre, ebben egyet értettünk, sőt még mondta is, takarni fog, ha bántani akarnak. De azért csak elindultunk Szeged felé. Ahogy közeledett a város úgy távolodott a bátorságom. Arra gondoltam, ha nem megyek el a motoros találkozóra ma még mindig agglegényként motorozok Sopron felé. Ám azonnal elvetettem a gondolatot, hogy talán az jobb lenne, mert igazi szerelemmel szeretem ezt a csodás fekete hajú boszorkányt, aki most értelmet adott az életemnek. A navigátorom Hódmezővásárhelyt mutatta, tehát nem is sokára Szegeden fogunk motorozni. Nagyon régen jártam Szegeden, vagy tíz éve, de nem voltam oda a városért. Talán a Tisza part, ami megfogott, de maga a város nem. Algyőn megálltunk egy kanyarban volt valami presszó. Lilla mesélte, sokat jártak ide a szüleivel, mert nagyon finom volt a fagyi és a sütemények sokasága. Egy kávét megittunk és nem tudom milyen süteményt ettünk, valóban finom volt. Majd újra a motorra ültünk és irány most már Lilla otthona, Szeged. Beértünk a városba, a régi hídon átmentünk és a strand melletti utcába fordultunk be, itt volt a Szentgyörgyi utca. Nem sokat mentünk, de majdnem az utca végén álltunk meg. Egy kétszintes épület előtt. Csodálatos kert, remek, majdnem új ház. A ház előtt egy Porsche és egy Audi állt, szinte újak. Behajtottunk az udvarba. Lekászálódtam a mócimról, míg Lilla leugrott. Nagyon lassan és öregesen állítottam fel a tartójára a BMW-t. Lilla nevetett rajtam, látta hogyan színészkedek. Éppen kérdezni akartam, hogyan is megyünk be ebbe az erődbe, amikor nyílt az elektromos kapu és kilépett egy gyönyörű nő, aki nagyon hasonlított Lillára, az édesanyja volt. Az a formás alak, a szája, a mellei, szinte az ember első látásra azt mondta volna a testvére. Majdnem egyforma magasak voltak, mit magosak, az a 165 körüli szerintem nem magasság kérdése, de a lényeg, öröm volt rájuk nézni, erre a két igazi szépségre. Lilla azonnal a nyakába ugrott. Hatalmas puszik, és simogatások következtek. Majd Lilla már vonta is anyját hozzám. Csak annyit mondott. -- Ez az én drága anyukám. Anyukám, ez az én drága férjecském.—Anyja végignézett rajtam, amitől még a talpam is libabőrös lett, majd a nyakamba ugrott. Ölelgetett, majd eltolt magától és megjegyezte.

-- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagyszerű férfi lesz a vejem, szép és mellé szótlan is.—Elnevettem magamat. Lilla szólalt meg nevetve.

-- Anyukám, mondtam a férjecskémet ne sokáig ölelgesd.—Anyja rám nézett, kacsintott a lányának és komolyan megjegyezte.

-- Ez az én vejem, Lillának hívnak, mint a lányomat, csak én vagyok a nagy, a lányom meg a pici, mert amikor még pár éves volt olyan picike volt, ebből az időből ragadt rá a picike szó.—Na, ere kitört a nevetés. Végre elengedett Lilla anyja, és karon fogott, ballról, jobbról meg Lilla és elindultunk a kapuhoz. Beléptünk és a kapu már csukódott is utánunk. Azonnal a börtön ugrott be megint, előttem nyissák és utánam csukják az ajtót. A hatalmas előszobaszerű pazarul berendezve, majd ezen végig mentünk, amitől elakadt a szavam, még szerencse nem kellett beszélnem, mert Lilla mondta a magáét, helyettem is. Átmentünk egy másik hasonlóan berendezett társalgóba és itt leültettek, meg ők is leültek egy csodálatos és hatalmas kék bőr fotelba. Csiszolt üvegből volt az asztal lapja, a lábai és a keret faragott fából, még sosem láttam hasonlót. Természetesen úgy tettem, mint aki minden negyed órában ilyeneken matat, és bőr foteleken társalog. Végre szót kaptam én is, mint egy kihallgatáson, de ezt kell fogadnom, hiszen csak az egyetlen leányuk elrablójával beszél a mama.

-- Csaba vagyok…--A mama félbeszakított.

-- Ezt már tudom, és mindent, amit Lilla is tud magáról. De szerintem, tegeződjünk, mert így könnyebb. Sajnos a férjem nem tud itt lenni, amit bánhat is. El kellett neki menni egy építkezésre, mert a mai napon van a megbeszélése a további munkákkal kapcsolatban. Nézd el neki ezt. Inkább beszélj a munkádról, mert az informatika nagyon tetszik, főleg mert ebben van a jövő.—Nézett rám várakozóan. Mosolyogva kezdtem el.

-- Akkor az életkorom sem kell. Igaz kicsit ideges vagyok, mert azért Lilla elvette az eszemet, de te is. Csodálatos szépség vagy te is, mint a kis feleségem. Látod, látjátok, ideges vagyok, mert már a végrendeletemen gondolkoztam, ha ide érek és találkozunk. Inkább beszélek, magamról. Tanár vagyok és informatikát tanítok, mellé dolgozok is egy nagy múlti cégnek, programokat kell írnom. Ezen felül, van egy egyetemi diplomám is, ami azt a célt szolgálja, hogy kutatóként is tudjak érvényesülni az agy területén. Szeretem a motoromat, amit az utóbbi napokban megkérdőjeleztem, mert az életembe belépett a kis feleségem, akit jobban szeretek. Talán ennyit tudok magamról.—Kis csend lett. Lilla nézett rám meglepetten. Csodálkozva kérdezte.

--Nem is mondtad, hogy tanár is vagy?—Rákacsintottam.

-- Drágám, nem is kérdezted, de nem ez számit, te és én.—A mama nagyon belógatott. Megszólalt a mama telefonja, ránézett és már fel is állt.

-- Most pedig irány az ebédlő, az apósom akar meglepni benneteket.—Lilla felkiáltott.

--Itt a nagyapa, miért nem mondtad.—De nem rohant el, belém kapaszkodott és húzott maga után, közben mondta a magáét azon a pici aranyos száján. Ilyen nagyapja senkinek sincs, imádom. És már be is értünk egy hatalmas ebédlőbe. Lilla, amikor meglátta a nagyapját már rohant is a karjaiba. Puszilta ahol érte és közben mondta neki.

--Nagyion hiányoztál nagyapa, remélem jól vagy, mert a múltkor megijesztettél, egész nap sírtam miattad.—Nagyapja nagyon sok puszit adott a szép arcára az unokájának és győzködte semmi baja, és ami volt az már a múlté. Végre hozzám értek, Lilla megfogta a kezemet és boldogan mondta.

--Ez a férfi pedig a férjecském, nagyon szeretem, bemutatom neked nagyapa.—Nyújtotta a kezét, kezet fogtunk.

--Gyula vagyok, nagyon sokat hallottam magáról az unokámtól.

--Csaba vagyok. Majd visszakérdezett.

-- Mi is a vezetékneve.—Kicsit meglepett, ahogyan kérdezte, de válaszoltam.

-- Toldi Csaba így egészben.—A nagyapa, aki már a hetven körül járhatott csettintett az ujjával és már mondta is.

-- Amikor megláttam, az volt az érzésem, valahol láttam már, és be is ugrott. Volt egy előadása az emberi agy tevékenységének az irányításáról. A youtubon hallgattam meg, remek előadás volt. De most nem is ezért vagyunk itt, először is egy remek kései ebédet produkáltam, meg kell kóstolni, üljön mindenki az asztalhoz.—Lilla megint csodálkozva figyelt, megint meglepődött rajtam, mosolygott. Majd a mamája vette át a szót.

--Üljön le mindenki, most én fogom felszolgálni, amit a papa főzött.—Lilla fogta a kezemet, és mint egy kisgyereket vitt az asztalhoz, leültünk egymás mellé. Tyúkhúsleves volt, majd csirkepörkölt követte. Nagyon finom volt, magyarosan elkészítve. Süteményeket is hozott a Lilla mama, de azokat nem igen ette senki, Lilla kivételével. Amikor befejeztük a remek ebédet átmentünk egy vendégszobába, itt is bizony mutatta magát a gazdagság, a pompa. Nézegettem az órámat és ezt észre is vette Lilla, a kicsi feleségem. Meg is jegyezte.

--Anyukám, nekünk menni kell, tudod, holnap dolgozik Csaba és nem örülnének neki, ha kihagyná.—Lilla most felém fordult, és kíváncsian kérdezte. -- Drágám, milyen munkád is van holnap? Elnevettem magamat, de azért válaszoltam.

--Reggel be kell mennem a középiskolába és informatikát kell tanítanom, igaz csak négy órám lesz. Utána délután pedig az egyetemre megyek, kísérletet végzünk az agyi funkciókról. Ez általában a napi programom. És neked mikor kell az egyetemre menned?—Lilla megvonta a vállát.

-- Ezt majd megbeszéljük, mert nem szeretnék messzi lenni tőled. De mint ahogyan ajánlottad is, nem akarom abba hagyni, pedig érted megtenném.—Anyja nézett rá kicsit meglepődve, de mosolyogva mondta.

--Neked kell tudnod kislányom, de Csabának igaza van. Amikor apádat megláttam azonnal olyan szerelem alakult ki, ami a mai napig is tart. Az iskoláimat én is ott hagytam, nem kellett volna, de nem bántam meg. Itt vagy te, megszülettél, a legnagyobb boldogságot adtad nekünk, és remélem, az unokám is olyan szép lesz, mint az anyukája.—Megjegyeztem mosolyogva. -

- És mint a nagymamája.—Lilla mama megfogta a kezemet, és megszorította, és csak annyit mondott. -- Vigyázz rá, mint az én férjem én rám.—Bólintottam és ebben benne volt minden. Lilla mama felvonta a szemöldökét és kedvesen mondta.

--Gyerekek, nagyon be van borulva, mi lenne, ha nem motorral mennétek tovább, ott van a plusz kocsi, amit elvihetnétek, és én is nyugodtabb lennék. Csaba, neked fogalmad sincs, mennyit idegeskedek Lillán, mert motorral jár. Pedig tudom, ismeri a KRESZT, de vannak olyan vezetők az utakon, hogy nem foglalkoznak a motorosokkal.—Kérdően nézett rám. Komolyan válaszoltam.

-- Nekem is ez a véleményem. Nagyon örülnék neki, ha Lilla kocsival jönne velem tovább, de nekem kell a motorom, mert azzal járok dolgozni.—Mama Lilla szeme felcsillant. De Lilla szeme nem, és már mondta is.

-- Ez nem fer, vagy mind ketten megyünk kocsival, vagy mind ketten motorral. Nem hagyom a férjemet, hogy az esőben ázzon, mialatt én éppen egy kedvenc rock zenéjét hallgatom.—Összenéztem a kinevezett anyóssal, itt élni és választani kell. Na, nem egészen így van megírva, de a lényegen nem változtat. Miért vagyok férfi, mert mindig eszünkbe jut a férfiaknak valami, mint most is.

-- Remek, akkor én hogyan megyek dolgozni. Rendben, elmegyek a kocsival, és te hogyan fogsz az egyetemre járni?—A nagy kérdést feltettem. De Lilla miért van nőből, csak azért, hogy a végleges álláspontját a férfinak keresztbe tegye.

--Arra gondoltam…--Lilla mama is nőből van, mert félbeszakította a lányát. -- Természetesen ez nem akadály, Lilla bemegy az első autó szalonba és megvesz magának egy autót és már meg is van oldva a gond, ha egyáltalán ez az.—Mosolyogtam, hát igen, egy férfi, két nő ellen, főleg az anya és lánya verziót megélni, az nem valami nagy eredmény. Lilla azonnal hozzám lépett és egy nagy csókot adott a számra.

--Látod, mindent meg lehet oldani. Akkor anya indulunk is. A motorokat itt hagyjuk, majd beteszitek a garázsba.—Most halkan szólaltam meg.

-- Jó lenne, ha én tenném be a garázsba, mert szeretném még megsimogatni.—Lilla nevetett, majd kijavított.

-- És megpuszilni.—Bólintottam. Lilla mama az ujjával megfenyegetet a lányát. Kimentünk a nagy udvarra, majd Lilla mama kinyitotta távirányítóval a tágas garázst ahova legalább hat autó is befért. Megfogtam a drága motoromat és betoltam, itt megsimogattam a tankját. Lilla nézte, majd lassan lehajoltam és megpusziltam az ülést. Nevetett, én is. Majd lassan kiléptem a garázsból és Lilla motorját is bevittem, az enyém mellé állítottam. Ezt is megsimogattam, és megpusziltam az ülést. Lilla végig nevette az egész ceremóniát. Lilla mama a kezében tartott egy kulcsot és a kezembe nyomta.

-- Te vezess, Csaba, mert akkor nyugodt vagyok. Lillának is van jogosítványa, de most rád bízom, és minél hamarabb gyertek, várlak benneteket, és apa is itthon lesz addigra biztosan.—Egy nagy puszit kaptam, majd Lillát megölelgette, megsimogatta az arcát, a hátát és már indultunk is az autóhoz. Én az Audi hoz, Lilla a Porsche kocsihoz ment. Lilla nevetve szólt rám.

-- Az a nagyapa kocsija.—Meglepődtem, azt sem tudom, hova kell a beindító kulcsot tennem, nem hogy vezetnem. De azért beültem, Lilla megmutatta hova kell a kulcsot bedugni, majd hogyan kell a láthatatlan kéziféket kiengedni. És a többi technikai vívmányt, amit ez az autó tartogatott nekem. Na, de azért csak el tudtam indulni idővel. Végre hazaértem Sopronba. Az én lakásom egy egyszerű lakótelepi, nincs semmi extra és Lillának nagyon tetszett. Nem is akart változást a lakáson. Lilla bement az autó szalonba és elhozott egy kis Skodát. tetszett neki és ez valahogyan illet is neki, mert női autó. Nagyon boldogok voltunk, az idő repült és Lilla kitalálta, házasodjunk össze, mert lassan eljön a két hét, és ezt a családi szokás házasságkötést vigyük tovább. Nem elleneztem, nagyon belesetem Lillába, de ő is belém. Volt egy kikötésem, menjünk el Szegedre, ott esküdjünk össze a nagyon régi Mátyás templomban. De motorral jöjjünk vissza Sopronba. Kicsit gondolkozott, de azonnal bele is ment. Egy gyors csevej a szüleivel, akik nagyon boldogok voltak és az édesapja el is intézte, hétvégén, szombaton, pontosan kettő hétre rá a megismerkedésünkre, meg lesz a házasságunk a templomban és az önkormányzatnál is. Izgatottan vártuk a hétvégét és végre el is indultunk korán reggel, mert tíz órakor lesz az önkormányzati, és a templomi meg délután négykor. Lilla apja rendkívüli férfi, kedves és nagyon jól tartja magát, nagyon fiatalos. Visszaadtam a kocsit, de az após közölte velem úgyis családban marad, tehát ajándék nekem, a drága kicsi lányának meg majd kitalál még valamit ajándéknak. Az önkormányzatnál nagyon ismerték Lilla apját, mindenkivel tegeződött, és ahogyan beszéltek egymással azt csak baráti körben teszik. Amikor összeadtak bennünket Lilla sírva fakadt, mert, hogy az édesanyja is kettő hétre rá ment feleségül apjához. De a Lilla mama is sírt, versenyszerűen tették, és mi férfiak az apóssal meghatódva néztük őket. Ám vége lett a sírós perceknek is és elindultunk egy étterembe, a Tisza partra, a halászcsárdába. Igazi magyaros szegedi halászlé, majd a több fogás mellett nem volt szinte választás. Nagyon hamar elszaladt az idő és már indulni kellett a templomi esküvőre is. Itt is egy óra volt a ceremónia, és végre, feleség és férjként álltunk egymással szemben a Mátyás téren. Egy nagyon kedves barátommal beszéltem, aki zeneszerző és megkértem, írjon nekem egy dalt, de úgy, hogy én és Lilla is ott lesz és a mi közreműködésünkkel írja meg, és azt komponálja is, de külön nekem adja, a már kész dalt. A kis lejátszó a kezemben volt és szorongattam a markomban. Most volt itt az alkalom, hogy bemutassam neki, a zenét, amit már ő is nagyon várt. Leültünk a padra a téren és bekapcsoltam a kis szerkezetet ahonnan azonnal felhangzott a mi szövegünk, amit a barátommal írtunk. A vallomás oda vissza.(8)

Lány:

Vallomásom most csak neked szó

 

Mócimról, mócidról ne essen szó,

Igaz a szabadságom a mócival volt jó,

Ám mióta ismerlek, veled s legjobb.

Együtt:

Szeretlek! Nem csak az országutak hátán,

Szeretlek! Nem csak a sebességek szárnyán.

Fiú:

Imádom ében fekete hajad, szemed,

Megőrülök, ha csak megfogom a kezed,

Szeretlek, együtt szeretnék élni veled, Kérlek, bízd rám, drága életed.

Együtt:

Motorom nem bánja motorod szerelmét,

Vele a garázsunkban szeretné tölteni idejét.

Fiú:

Micsoda élet tárulkozik előttem s előtted.

Lány:

Bízzunk egymásban, s nyugodt lesz életed.

Fiú:

Szerelmem kitartok melletted, ígérem neked.

Együtt:

Éljük az életünket együtt, a vággyal karöltve,

S ha ez nem megy, beszéljük meg csendesen,

De míg lehet, maradjunk együtt kettőnk szeretetével,

Szeretlek, szeretlek, lelkem minden rezdülésével.

II: Szeretlek, szeretlek, szívem minden rezdülésével. :II

Amikor be lett fejezve a dal, Lilla szeme könnyben volt, csak annyit mondott.

--Minden szava igaz. Szeretlek.—Hozzám hajolt és megcsókoltuk egymást. Nekem nem kellett megszólalnom, tudta, és ami a legfontosabb, érezte. Még egyszer meghallgattuk a dalt és utána felkeltünk a padról, szép lassan megindultunk vissza templom elé ahol már várt a kéthetes családom.

                                            Utószó

Ez a történet nagyon érdekesen kezdődött és fejeződött be. A megismerkedés, majd a folytatás. Ami a családi tradíciót is követte, az a házasság miértje. Miért is kell várni az olyan szerelmeseknek akik, szeretik egymást, na, igen, hónapokig, esetleg évekig. Van sírig tartó szerelem, van szerelem első látásra, és még lehetne fokozni a szerelem kialakulását és történetét. A két fiatal, pontosan kettő hétre rá összeházasodtak, és csodálatos életet élnek a mai napig is. Született egy kisfiuk, és itt már e családi vonás is egy licit kezdett rendeződni. Majd pár év múlva megszületett a régóta várt kislány is aki ugyan olyan csodálatos szépséget kapott a természettől, vagy inkább az apukájától és az anyukájától. A lényeg, talán követi a megismerni és két hét múlva megházasodni elv értelmét. Ki tudja még, de nem szabad vonalat vonni a hirtelen házasság és a balsors közt. Csak egy számít, a szerelem és az abból fakadó szeretet. Érdemes kipróbálni, de nehogy engemet hibáztassanak, ha nem olyan szép lesz életük, mint az anya és a lányának ebben a regényben.

                                    Vége.

Mannheim. 07,09,2019.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Motoros lovagok - © 2008 - 2024 - motoros-lovagok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat